Az új városok, amik a puszták helyén épültek: leomlottak. Csak egy rádióadó viharzott keresztül az sivatagos éteren. Igazából az is interneten keresztül ment, a Rádió nevet csak megszokásból adtunk neki, amolyan tisztelet a múlt előtt, legalább is én mindig ezt gondoltam. A net volt az egyetlen, ami a miénk maradt. Valahol ez pusztított el minket, most mégis megnyugvást adott, mert legalább tudtunk egymásról. Mintha most teljesítené be eredeti célját.. infókat adtunk egymásról, összetartott minket a mindennapokban. Innen tudtuk meg azt is, hogy mi van az Amazonaszban, vagyis hogy mik az elméletek. Képeket és videókat láttunk az egész Amerikai kontinensről az ún. Americas-ról. Time-lapse-eken követhettük, hogy milyen gyorsan, és merre terjeszkedik a Növényzet. Még amikor a YouTube létezett, oda kerültek fel az első videók a sáskajárásokról Indiában és Kenyában.
Hihetetlen volt látni, ösztönös pusztítás. Csontig lerágott emberi testek egy pillanat leforgása alatt. Minden növény gyümölcsét felzabálták, minden vetést learattak, minden emberi fogyasztásra alkalmast elfogyasztottak. Kenyában a kávéültetvényeket tették tönkre először... azután valamiféle őrjöngés tört rájuk. Nem tudtam, hogy rovaroknál is létezik ez az elmeállapot, de a videók után sok mindent átértékeltem. Ez még az egész elején volt, mielőtt még leesett, hogy milyen esélytelenül aprók vagyunk. Itt még csak egy csapásnak éreztem az egészet. Emlékszem, hogy többekkel beszélgettem a hirtelen jött katasztrófákról, emlékszem, ahogyan azt beszéltük, hogy ez nem normális, mégsem tudtunk rá választ adni. Valahogy nem tűnt természetesnek, hogy csak az emberek számára fogyasztható dolgokat pusztították el a sáskák. Ez olyan emberinek tűnt, szervezettnek.. kegyetlennek..taktikusnak...gépiesnek.
Azóta tudom: a sáskákat bosszúból küldte az Angyal. Bosszúból az emlősökért. Ezzel üzente meg, hogy elég volt.
Az ilyen csapások megtörték a már amúgy is eléggé repedezett globális hálózatot. A gazdasági katasztrófát lázadások és polgárháború követte mindenhol a világon. Megszűntek a nemzetek, mindenki vonult amerre látott és cipelt amit ért. Ez a fajta folyamatos, el nem múló feszültség földre terítette a társadalmakat. A civilizációnk egy visszafordíthatatlan spirálba került, ami csak örvénylett egyre mélyebbre a felszínen megnyugvó emberi megértéstől. Még nem telt el elég idő ahhoz, hogy a lerombolódott és elhagyott közösségeink után újfajta csoportot alkossunk. Se mikro- se makro szinten nem voltunk egyben. Nehéz volt hinni a változásban….
-
A YouTube-ot aztán mi vertük szét. Az emberiség kikiáltotta a fogyasztás szimbólumává, és felrobbantotta a szervereit Dél-Karolinában. Elég amerikai dolog ezt tenni szerintem, de nem csodáltam. Annyian nézték meg a videókat a természeti csapásokról, hogy a YouTube extra, különleges reklámokat tett eléjük. Azt hiszem, megérdemelte a sorsát, a Google-lel ugyanez lett. Az egyik tesóm ott volt, amikor felrobbantották. Élete egyik legbékésebb napja volt, azt mondta.
A Rádiót később franciák fejlesztették ki svájciak segítségével, és meghagyták nyílt forráskódúnak. Ez volt az első nagy törekvésünk a túlélésre, beismertük, hogy elvesztettük a háborút, és csak az összetartozást akartuk erősíteni. Visszafordíthatatlanná vált a vereségünk, úgyhogy adaptálódnunk kellett. A Rádió ezért épült. Amikor először bekapcsoltam, akkor nem vártam tőle semmit.. azt gondoltam, hogy ez is egy tipikus marketingfogás, nem lesz mögötte semmi.
Gondoltam megkérdezem Benedekéket, hogy mi járt bennük, amikor először bekapcsolták. Máté azt mondta sírt, de azóta sem tudja eldönteni, hogy miért: talán meghatottság, talán elkeseredés a valóságon. Benedek teljesen máshogy állt hozzá. Ő írt egy listát arról, hogy miben ért egyet és miben vitatkozik a törekvéssel. Azt hittem ezek után, hogy nem is hallgatta soha, de végül saját bevallása szerint “túl sok érv volt a Rádió fontossága mellett”, egyszerűen nem akart ignoráns lenni. Én az elején mindig halkan a háttérben hallgattam, hogy ne zavarjon össze a rengeteg információ, ami egyszerre érkezik. Akkor figyeltem oda csak, amikor épp volt rá időm és energiám. Azért folyamatosan ment, végülis ez volt az egyetlen rádiónk. Mostanában már jobban figyelek rá, néha picit fel is hangosítom...
