miért kéne, hogy higgyek,
ha szólni azt tudok, de azt nem, hogyha hallanak?
miért kéne, hogy higgyek,
ha engedik, hogy mások a padlásra szarjanak?
és ha szerinted vicces,
menj oda, hallgasd meg az ottani gondokat,
vagy csak hallgass meg bárkit.
már azzal is segítesz, ha figyelemre tanítasz
de én nem is kérlek
annyit mondasz mindig csak, hogy össze-vissza beszélek.
mintha figyelnél engem...
pedig mit tehetnék többet, hisz a lábad előtt szenvedek.
de én tudom mit mondok,
lehet neked fura, hogy nem mind vagyunk bolondok
miért kéne, hogy higgyek,
ha szólni azt tudok, de azt nem, hogyha hallanak?
és ha csodálod rajta,
hogy ő lépne inkább, hát engedd, majd visszajön
ha úgy tartja jónak,
de ha erőszakos vagy, akkor véglegesen kitöröl
majd a fejéből,
aztán a szívéből, a lelkéből, a testéből, az életéből
miért, téged visszavárnak?
vagy van, aki már örökre kidobott az ablakon?
engem átbasztak,
és nem tudom, hogy mi köt ide, mégis néha gondolom,
hogy így kellett lenni,
mert ilyen bennem kelni, mert ilyen engem ismerni
és én mégsem értem,
hogy miért tudok szólni, ha nem tudom, hogy hallanak.
ja, hogy fel kéne adjam?
lehet eljön egyszer az a furcsa pillanat,
hogy már nem fogok szólni,
de azt nem akkor fogod megtudni, hanem majd csak utólag,
de ezt nem várja senki,
csak össze tudok törni én is ennyi súly alatt
miért kéne, hogy higgyek,
ha bezárva tartanak, és mégis látok más utat?