Az utolsó napokat éltük fel. Tudtuk, hogy Budapestből már nem sok maradt. Mindenki falkákban tömörült. De nem vártuk tétlenül a végét. Hatalmas bulikat csaptunk minden egyes este. Az egész akkor kezdődött, amikor Szeged elesett. Lefagytam, amikor Benedek elmondta.
Nem hittem el, hogy már a mi határainkat is átlépték… állítólag sáskahad volt délen. Bár Szegedről mást mondtak.. ott 'szépen haltunk meg', azt mondták…'csupa gyökérzet és függelék volt a főtér' mondták… 'a Zöld Angyal jött el oda' mondták.
Fájt, de ennek örültem. Sok rosszabb halált is el tudok képzelni, minthogy felemésztenek lassan és kímélően az emésztő baktériumok. Sajnos már amúgy is kihalt városnak minősítették pár hónapja, szóval valahol várható volt, de azért fájt.
Kevés időnk maradt, főleg Budapesten. Megbeszéltük Benedekkel, hogy elindulunk három nap múlva. Végül is hetek óta terveztük, pont azóta hogy eltűnt a lakosság fele délről. Fontos volt Benedeknek, hogy tervezzük meg előre az utunkat, és igaza volt. Mindig minden sokkal gyorsabban történik, mint ahogyan várjuk. Nem nehezteltem miatta, hogy sürgetett mindig, de azt kikötöttem, hogy szeretnék egy utolsó estét még Budapesten, amikor megmegyek. Egyedül, mint régen. El kellett köszönnöm az Éjszakától. Máté azt mondta, hogy csatlakozna az elejéhez, mert félne egyedül. Belementem, de tudtam, hogy nem leszek a legjobb társaság. Éjfélkor el is tűntem, lehet, hogy veszélyes, de nem voltam józan..