én ezt nem arra érzem,
hát miért várod tőlem el azt, hogy vakon kövesselek,
de ezt nem is úgy értem, hogy nem érdekel az,
hogy milyen félelmek vezetnek
csak alig maradt több biztos terület,
amire szabadon léphetünk,
és ha zuhanunk együtt,
én nem akarom azt, hogy neked csak többlet súly legyek
amit ismertünk, elment
nem sok minden maradt, úgyhogy fontos az akaratom,
és ha hátra tekintek,
akkor démonokat látok, úgyhogy nem is ragaszkodom
a múlthoz, mert mérgez:
hiszen annyi minden rejtély volt, és mégis,
mi belevágtunk,
és a következmények a vállainkat nyomják, és én azt hiszem
belehalunk
és ha elveszünk,
akkor már nem számít, hogy mi volt a legelején,
mert az múlt idő,
az meg összességében pont annyit ér.
pedig nem is én kezdtem,
mégis benne van a helyem, hiszen én jövök a sorban,
és most dönthetnék arról, hogy a jövőmet mentem meg,
vagy pedig csak saját magam
és hát jó lenne együtt, de azt hogy lehetne akkor,
ha én többletsúly vagyok neked,
és úgy kapok én is,
ha csak minimális áldozat kell részedről, hogy segíts
tőlem ne várd a csöndet,
hiszen fogalmad sincs arról, hogy én mit meg nem teszek
és nem csak te érted,
hanem magamért, hogy én is végig fenntartható legyek,
meg hát a fontos dolgok...
fontos dolgok nélkül, asszem, mindenki elveszett,
és ha könnyű lenne, akkor kérhetnél tőlem még többet,
így ezt most nem lehet
és ha elveszünk,
akkor már nem számít, hogy mi volt a legelején,
mert az múlt idő,
az meg összességében mindenkinek max annyit ér..